A sport nem csak a testet formálja. Nem bújhatunk el közben önmagunk elől. Nem hazudhatunk magunknak. Ez nem olyan, mint egy tréningteremben, a négy fal között, amikor a sötét oldalunktól elfordítjuk a fejünket, és úgy csinálunk, mintha nem lenne. Mert attól még ott figyelnek a démonok. Lehet előlük menekülni, biztonsági játékot játszani, és eddigi határainkon belül maradni, mert ott még véletlenül sem találkozunk velük. De érezzük jelenlétüket.

A fejlődéshez a démonaink legyőzésén keresztül vezet az út. Lehet, hogy küzdöttem, lehet, hogy szenvedtem tanulás közben, de a végén az öröm (és az örömdrogok, a jó öreg dopamin, endorfin…) mindig feledteti a korábbi harcok gyötrelmeit.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s