B. Krisztának szeretettel. ❤
Meg még aki magára veszi, annak. Én például magamra veszem.

“Annyira készülsz, amennyire félsz.”

Kisujjból kirázod. Mint a terítőből evés után a morzsát.

Morzsákat szórsz a hallgatóság elé, hadd csipegessenek, aztán lakjanak jól, ha tudnak.

Pedig imádsz főzni. Tudsz is. És ha megadod a módját, igenis odarittyented a több fogásos lakomát.

Ha nem is kisujjból,

de szívből.

Az tuti.

Hogy is készülsz egy fenséges lakomára, ami után mindenki megnyalja mind a tíz ujját? Vagy ha meghitt vacsora a pároddal kettesben, nos, akkor vacsi után nem az ujjait, és főleg nem a sajátját. 😉

Térjünk vissza a konyhába…

Mi is az alkalom? (Mi a beszéd célja? 🙂 )

Szülinapi hacacáré, karácsonyi vacsi vagy egy jó vasárnapi ebéd?

Kik a meghívottak? (Know your audience 😉 ) Eszik húst, nem eszik húst, gluténmentes, laktózmentes, fene a pofáját? Mindenki lakjon jól, mindenki kapjon, mindenki elégedett legyen. Ugye?

Milyen fogásokból álljon a lakoma? (Struktúra…) Azok hogy illenek egymáshoz? És mivel öblítjük le? (Átkötések…)

Mi van itthon? Mit kell venni? Mikor vegyem meg? Mennyi idő elkészíteni?

 

Melyik fogás a legfontosabb?

Az előétel? A leves? A főétel? A desszert? Az italok?

Vagy ez beugratós kérdés, és a válasz a harmónia?

Lehet, hogy nem fog egyformán ízleni mindenkinek az előétel, valakinek majd a leves jön be leginkább, valaki a főételért rajong majd, és biztos olyan is van, aki már az elejétől a desszertet várja. De ha ismered a vendégeidet, és igazán beleadsz apait-anyait-és főleg nagyanyait, akkor úgyis tudod, hogy az ízorgia a végén hág a tetőpontjára. Mert úgy alkottad meg a menüt.

Minden fogást külön odafigyeléssel, szeretettel, az összetevők gondos összeválogatásával. Színek, ízek, illatok tökéletes harmóniában.

Semmiből sem túl sokat. Semmiből sem túl keveset.

Pont annyit, amennyit kell.

Az asztalon is.

Szépen megterítve.

Mindenkinek jut tányér, pohár, evőeszköz, szalvéta. Vagy valakinek nem terítesz? Üljön a csupasz asztal előtt? Ugyan. Ilyet nem tennél.  (Szemkontakt… és itt abba is hagyom a szájbarágást, hogy a főzéshez hasonlítsam a beszédírást és az előadást… Hadd dolgozzon a tudattalanod is.)

És biztos vagyok benne, hogy még véletlenül sem felejtenéd el felszolgálni egyik fogást sem… 😉 Előfordult valaha, hogy kint hagytad a konyhában a köretet a főételhez? Hamar feltűnő hiány, nemde? Ittál már bort anélkül, hogy előtte felbontotta volna valaki a palackot? Egyszerűen tudod, hogy mit hogyan, és mit mivel. Mert megy. Kész. A rutin, meg az évek. Meg a jelenlEVÉS és ivás.

A jelenlÉTkészlet alapfelszereltség.

Tegyük fel, szülinapi ebéd esete forog fenn.

Attól, hogy az asztalnál együtt ülsz a vendégekkel, és élvezed a saját főztödet, még nyugodtan eszedbe juthat a megfelelő pillanatban, hogy a gyertyákat feltedd a tortára. Fel is teszed, időben. Pont annyit, amennyi kell. Nem többet, nem kevesebbet. Mert felkészültél, és tudod, mennyi az annyi. Persze az is lehet, hogy a torta tűzijáték a nyerő. És az is tuti, hogy meg fogod gyújtani, mielőtt beviszed a tortát… Talán még énekelsz is. A többiek csatlakoznak.

Együtt vagytok.

Boldogság

Öröm

Szívhez szólás

Katarzis

Eufória

Pocak nem maradt üresen, szem nem maradt szárazon.

Megy ez.

Így akartad?

Máskor is meghívsz?

Akkor jövünk 🙂

Tudod már mi lesz a menü?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s