„Maguk a ruhába olyanok, amilyenek, mi meg amilyenek lenni akarunk.” 

Miért olyan változatos a magyar népviselet? Miért éppen olyan, amilyen?

A ruhák szabásvonalát mindig a szerint igazították, hogy éppen melyik testalkat számított tetszetősnek azon a vidéken. A magyar férfiideál a szálas termet, széles mell és váll, izmos test, mely a férfierőt sugározza. Így a férfiaknál általában a vállakat és a derekat hangsúlyozták gombokkal, övekkel, a ruhák szabásaival. A szálas, magas termet eléréséhez pedig sokféle kalapot és magas csizmasarkat viseltek. Nem ritka, hogy a férficsizmák sarka akár 5-7 cm is lehetett.

A magyar nőideál már sokkal változatosabban jelent meg a viseletben. Volt, ahol inkább a telt idomokat kedvelték, így a vállat és a csípőt hangsúlyozták, ilyen „bögyös-faros” viselet például a somogyi, sok alsószoknyás, vagy a kalocsai. Erdélyben inkább a nyúlánk, karcsú termet volt a kedveltebb. Kalotaszegen például csak egy alsószoknyát vettek a felsőszoknya alá, és azzal, hogy a szoknya egészen a bokáig ért, igencsak megnyújtotta a termetet. Egy tardi asszony igen frappánsan fogalmazta meg azt, hogy a népviselet miként segíti az ideális alkat elérését a „városi”, konfekciós ruhákkal ellentétben: „Maguk a ruhába olyanok, amilyenek, mi meg amilyenek lenni akarunk.”

Na, kérem. Hamarosan kész a néprajzos foglalkoztató 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s