Az utóbbi napokban megleptem magam. Eléggé.

A viselkedésemmel, reakcióimmal. Nem mintha ez az utóbbi egy évben nem így lett volna, mert kb. akkor kezdődött az az intenzívebb változás, ami azóta is jellemez. Felemelő érzés, amikor rácsodálkozhatom, hogy egy korábbi, értelmetlen, haszontalan, elcseszett érzelmi válasz helyett már egy új, célravezetőbb viselkedést produkálok, ráadásul “csak úgy”, mert az “jön”. Persze ez a “csak úgy jövés” nem magától, hanem tőlem és az önismereti ténykedésből jön, ezt tudom. Folyamatos a visszajelzés, főleg ha hajlandó vagyok észrevenni a jeleket, és megveregetni a saját vállamat, és hálát adni azért, hogy van honnan letölteni a rendelkezésre álló frissítéseket.

Ráadásul az utóbbi időben olyan csodás élményeket éltem meg, amik jócskán felülmúlták képzeletem határait. Az elvárásnélküliség jegyében, többnyire. A buli, amire nem akartál elmenni, és életed legemlékezetesebbjévé vált. Na, ilyenek. (Ez a legemlékezetesebbjévé szó nem tetszik a helyesírás ellenőrzőnek. Mindegy. Ha egyszer az lett, akkor az lett.)

Most nem ezt akarom taglalni.

Hanem.

Pont az ellenkezőjét: ami meglepett az utóbbi napokban, hogy ingerültebb, feszültebb voltam, mint az utóbbi pár hónapban bármikor. Persze ráfogtam erre-arra, de a szívem mélyén tudom az okát. Mert ennek is oka van.

Ezt sem akarom taglalni. Úgyis mindenkinek van saját feszültségforrása, megoldandó helyzetei. Még engem is lehúz a nyavalygásom, minek traktáljalak vele még téged is?

Akkor mit akarok taglalni?

A kijövést, az instant örömöt. Mert mi más lenne a lényeg, mint hogy jól érezzem magamat a bőrömben? Mi másért keresném és járnám a saját utamat, mennék a kihívások elé-felé, míg végül fölülkerekedem rajtuk, hogy kérhessem a következőt? Mert az jó.

A cselekvés élővé tesz. A tétlenség meg félővé tesz.

Gyanítottam, hogy a hangulatomat tetézte a mozgás örömének hiánya is, kellett már az abból fakadó hormon-drog adagom. A bringás közlekedés sem rossz az általános fittség tekintetében, a lelkem mégis kielégületlen tőle.

Mindentől elszakító, jelenbe taszító, lélekemelő mozgásra volt szükségem.

SUP (= Stand Up Paddle, azaz állva evezés)  jóga órára mentem reggel.

Még csak nem is a Magyar Tengeren. Hanem a Blahán.

Ocean Yoga
Ocean Yoga

A szárazföldi, stúdiós SUP jóga (Ocean Yogának is hívják) során egy instabil szörfdeszka-szerűség az az alap segédeszköz, amely folyamatosan és finoman figyelmeztet a JELENLÉTre. Ha jógáztál már, tudod, nemcsak a testedre, de lelkedre is hat. Kettő az egyben. Az a meg még a kattogó agyamat is kikapcsolta. Igazi uplugged élmény: végre feszültségmentesített. Feltöltődtem. Újra működöm belső aksiról. Három az egyben…

Hát nem ez a lényeg?

De.

Az Ocean Yoga során a képzeletedben messzi vizekre evezhetsz, távol a gondoktól. A GONDolkodást könnyebb abbahagyni, ha arra figyelsz, hogy le ne borulj a deszkáról, miközben magára a pozícióra is koncentrálsz.  Az egyensúly megtalálása a kulcs. És mivel folyamatos mozgásban vagyunk, az egyensúly sem jelent mást, mint a változó körülményekhez való állandó alkalmazkodást. Mint az életben.

És nem ez a lényeg?

De.

Hogy megtaláljam. Hogy fennmaradjak a deszkán. És egyre távolabbi vizekre evezhessek, meghódítsam a világomat. A saját, belső világom felfedezője vagyok.

Ocean Yoga.

Jó cucc.

Jó így kezdeni a szerda reggelt, a Blahán. (Nyáron meg a Balatonon SUP jógázni, vagy csak evezni… a naplementében. Mert az a déli partról csodás!)

Köszönöm, Ami!

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s