Anyai nagyszüleim egy somogy megyei kis faluban éltek „a hegyen”, mai divatos szóval önfenntartó, fenntartható, ökobio életet. Magyarul: víz a kútból, fényesség napközben a Naptól, este a petróleumlámpából, főzés sparhelten, fűtés a (még csak nem is cserép) kályhában. Vályogház, döngölt föld. Nemtomhányholdnyi kert, málnabokrokkal, szelídgesztenyefákkal, meggyfákkal, cseresznyefával, fügefával, egresbokrokkal, ribizlivel, tyúkokkal, szöcskékkel . Ja, és két körtefa a ház előtt. Azokon hintáztunk. („Ugyvan, bele a …”) És még zongora is volt. A padlás mindig tele volt kukoricacsuhéval (gyerekként minimum térdig ért, és a funkcióját ma is csak találgatni tudom). Igazi, hamisítatlan, izgalmas, rejtélyes, pókhálós padlás. Ha még állna a ház, szerintem egyedül még ma sem mernék felmenni. 🙂 Szóval, valódi gyerekparadicsom.

Jól jött az akkori tudás az utóbbi időszakban, amikor gázszivárgás miatti bejelentést követően az egész házban elzárták a gázszolgáltatást, itt a hatodik kerületben. Vártuk a felújítási munkák befejeztét, mint a Messiást. Mint kiderült, helyette armageddon jött, ugyanis a szakemberek szerint kéményt is kéne béleltetnünk. To cut the long story short, azaz száz szónak is egy a vége: villanybojlerünk lett. Addig meg lavórban fürdés… Hát igen, így is lehet élni még a XXI. században is. Már a lavóros hajmosásban is teljesen profivá váltam. Az átmeneti időszakban meg egy kicsit legalább feltuningolódott a szociális életem: „Tusolhatok ma nálad?” 🙂 Milyen duma…

De vissza a nagyszülői házhoz. A mi generációnk már a non-stop üzletek világában szocializálódott, ha kell valami, majd elugrunk a boltba, és különben sincs hely a húsz kiló lisztnek. Szüleink, nagyszüleink korosztálya még máshogy vásárol(t). A „nagybevásárlás” alkalmával megvették a három tonna lisztet, két tonna cukrot, olajat, stb. és az aztán elég volt egy darabig.

Tatáéknál ez különös mértéket öltött – azzal az ésszerű magyarázattal a háttérben, hogy nekik nem volt kocsijuk, tehát amikor mi mentünk hozzájuk málnát szedni, vagy ősszel, gesztenyét, akkor a mi Wartburgunkba aztán befért minden. Nem tudom, mikor történhetett a legutolsó ilyen nagyszabású bevásárlás Nagyatádon, de már legalább húsz vagy akár huszonöt éve. És még a mai napig van abból a gyufából. Már muzeális darabok, Mecseki Szénbányás és Szegedi Húsfeldolgozós vagy milyen címkékkel. És még mindig használhatók 🙂 .

Egyik nap a szappanbizniszes barátnőmtől megkaptam a várva-várt szappanokat. (Nemrég a fejébe vette, hogy megtanul szappant főzni, rá is kattant, és már a neten virágzik az üzlet.) Kettőt kaptam tőle, az egyiket hálából a segítségemért, hogy a szövegeikben megfelelő mennyiségű vessző legyen a megfelelő helyeken, a másikat meg azért, mert elég hülye vagyok. Őszintén szólva nekem a főzés egyenlő az evéssel, tehát azt nem értem, hogy valaki órákon át kotyvasszon valamit, és még meg sem lehet enni, és ezt élvezze. Bezzeg az eredményt azt annál jobban értékelem! Például a rózsaszín agyagos szappan, amit kaptam, egészen megdöbbentő. Eddig úgy voltam vele, hogy szappantól nagy csodát nem vártam, de ezt kipróbáltam az arcomra. Hát… Mindenféle hiperszuper lemosók után már éreztem bársonyosnak a bőrömet, de hogy ezt egy szappan produkálja, attól leesett az állam. (Mármint nem a szappannal való arcmosás hatására, szó szerint; hanem ez egy metafora… 😉 ) Ráadásul igencsak megnyugtató a tudat, hogy tuti nincs benne semmi, a szervezetembe nem való szemét, úgyhogy örül a májam, hogy nem kell mérgelődnie, és az antioxidáns háztartásom vezetőjének legalább a bőrömön (általam) bejuttatott kemikáliákkal nem kell törődnie. Mindenki mehet a dolgára, és védheti a létfontosságú szerveimet. Nna.

Kép

Szóval, húgom kipróbálta a másik szappant, és kérdeztem, hogy milyen. Mondja, az illata olyan fura (ugye megszoktuk az illatosított, finom kencéket – és itt érződik az alapanyag). Arra emlékezteti, hogy

„A Tata vett egy bőröndmosó szappant, Anyu még mindig azt használja”.

Én meg csak néztem, hogy mi az a bőröndmosó szappan, és hogy már régen is külön volt erre a célra tisztítószer?! És különben is, a bőröndöket nem használja olyan sűrűn az ember, hogy külön szappan kelljen hozzá – az Anyu például vajon mire használja? Nincs olyan sok bőröndünk – talán éppen ezért tartott ki eddig? Stb…  🙂 Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, és (valószínűleg elég idióta arckifejezéssel) vissza is kérdeztem:

„Egy bőröndmosó szappant??? …???”

„Egy bőrönd MOSÓSZAPPANT.”

„…” 🙂

Ach so. Így már mindent értek…

Kép

Reklámok

Egy bőröndmosó szappan” bejegyzéshez ozzászólás

  1. jajanyám, ezen a poénon besírtam a röhögéstől. 🙂 Elég sokat tűnődtem közben, hogy milyen az a bőröndmosó szappan. 🙂 Fakiter melés, mi?
    Kukoricacsuhé: hőszigetelés?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s