Általában (=mindig) úgy ébredek, hogy emlékszem az álmaimra. Elsőre többnyire nyomasztónak tűnnek (=az esetek 99 százalékában). Megfejtésük érdekében elhatároztam, hogy elkezdem tanulmányozni saját tudattalanom üzeneteit, és leírom őket. Végre belevittem a rendszerességet is.

Pár hete a reggeli fogmosás utáni első dolgom a még fejemben lévő álmom leírása. Ma átütő erejű volt az üzenet tisztasága. Egyelőre azért még ez sem úgy, hogy ébredés után hirtelen megvilágosodtam volna a tartalmat illetően. A tudattalan képi világa udvaroltat magának ahhoz, hogy kibontsa szirmát és megmutassa titkát. Nem elég gondolkodni, de írni, írni kell. Írás közben értettem meg, hogy mit üzen a rádió. (Kerényi Mária, ésdoktor Szegő Tamás). Olyan, mint egy Ji-King jósjel, változó vonásokkal, alap- és irányjellel..: benne a múlt, a jelen és a belőlük következő lehetséges jövőbeli irányok.

Dióhéjban: ott találtam magam Kínában, kb. százvalamennyi helyi pénzzel a zsebemben (aminek a nevét sem tudtam, nemhogy az értékét, de valami azt súgta, hogy nem túl sok), se útlevél, se telefon, csak a ruha, ami rajtam volt, és egy mappa a kezemben… Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, milyen városban, milyen messze a reptér, csak valami miatt haza “kellett” volna mennem (jött valami vendégem vagy mi).

Aztán szembejött néhány dolog, amiket ezzel az álommal a szememben, fejemben, lelkemben még jobban észrevettem.

Először is, kevés hírlevél jár nekem, és azok közül kettő napi/heti rendszerességű van, amikkel kapcsolatban úgy döntök, figyelmet szentelek, és olvasok az író gondolataiban. Néha csak bele-bele, és átfutom, néha végig, sőt, olykor többször. Az egyik ilyen a Mai Ige napi hírlevele. Reggel jön, és vannak időszakok, amikor betalál. Mint például a mai. No comment, inkább bemásolom…

Amikor Isten tüzet gyújt alád
„…nagy üldözés kezdődött… és… mind szétszóródtak…” (Apostolok cselekedetei 8:1)

Jézus szándéka nem az volt, hogy a tanítványok kényelmesen berendezkedjenek Jeruzsálemben, és ottmaradjanak. Azt mondta nekik, hogy „hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve” (Lukács 24:47). Csak addig kellett volna Jeruzsálemben maradniuk, amíg megtelnek erővel, aztán vinniük kellett volna az evangéliumot szerte a világba. De ők „…visszatértek Jeruzsálembe; mindig a templomban voltak, és áldották Istent” (Lukács 24:52-53). Az rendben van, hogy Istentől iránymutatást és erőt várunk, de nem lehet csupán valamelyik régebbi élményt ismételgetni újra és újra. Jézus azt mondta: „… erőt kaptok… és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1:8). Hogyan érte el Isten, hogy elhagyják komfortzónájukat? Tüzet gyújtott alájuk! „…nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és… szétszóródtak Júdea és Samária területén… Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét” (ApCsel 8:1,4).
Mindannyian hisszük, hogy az evangéliumot minden népnek hirdetni kell, de kevesen vannak, akik elhagyják az otthonukat, és elviszik az evangéliumot a népeknek. Hajlandóak vagyunk imádkozni érte, még pénzt is adni érte, amíg mi itthon maradhatunk. De ha Isten küldetést bízott rád, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy indulásra bírjon. Nem fogja hagyni, hogy elmulaszd rendeltetésed, inkább engedi, hogy a bajok kiszakítsanak környezetedből. Nem teheted meg, hogy kimerevíted a múltad, és folyton újraéled. Isten áldásait sem tarthatod meg csupán magadnak. Ha Isten tüzet gyújt alád, azzal azt mondja: „Ideje indulnod!”

És aztán egy kép. A facebookon van minden, egyik tartós kedvencem az I am trail runner. Ma mit osztott meg?

Kép

Fordítás (tökéletesítve KG által, köszi!)

Nem fedezhetsz fel új földeket anélkül, hogy elfogadnád azt, hogy hosszú ideig nem látod a partot.

Ultreia!

Indulj el egy úton, én is egy másikon…

Reklámok

Terms and Conditions” bejegyzéshez ozzászólás

    1. az első vessző nem kell bele, véletlen volt. Szóval:
      Nem fedezhetsz fel új földeket anélkül, hogy elfogadnád azt, hogy hosszú ideig nem látod a partot.

      1. Köszi! Én is ilyesmire gondoltam, csak nem mertem ennyire szabad szájat engedni magamnak, mert valaki belebeszélt a fülembe a fejemből, hogy ez már túlzás. (Nem a Kati volt az :))

  1. Szólj majd az illetőnek, hogy EGY FRÁSZT!
    De egyébként nagyon szívesen vállalom a felelősséget az ilyesmiért, ha szükséged van rá. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s