Mint a mesében: terülj-terülj asztalkám. Aztán mint egy másik mesében: a házimunkát is elvégzi a titkos, jó fej lényecske.
Jól jönne néha otthon is egy ilyen, ugye?

Hozzánk jött egy ilyen tündér vasárnap. És a tündér olyan ételeket varázsolt az asztalunkra, amilyeneket még életünkben nem ettünk. Vagy, amikről azt gondoltuk, hogy nem szeretjük, és kiderült, hogy de. Igenis van olyan elkészítési mód, ahogy még Apunak is ízlik a csicsóka… 🙂

Marhapofa, bulgur, friss koriander, passiógyümölcs, vanília, kókusztej…

Kép

Hol is kezdjem?

Na jó, egyszerűen: a menü (gyengébb idegzetűek és éhesek majd inkább máskor olvassák el ezt a bejegyzést…)

Nem, nem lehet egyszerűen leírni, mert nem az volt.

Először is az egész egy csicsókakrémlevessel indult, amit a beleszaggatott füstölt lazacdarabkák egyszerűen megbolondítottak. Az orrom után az ízlelőbimbóim se tudták hirtelen, hova legyenek örömükben. A csicsóka tejben főtt (!), ami tovább fokozta a zöldség édességét. Érdekes növény ez a csicsóka, sokáig száműzték a konyhákból, és maximum a disznókat etették vele, vagy dohogtak, akiknek a kertjében kiirthatatlanul szaporodott. Pedig értő kezek csodákat tudnak vele művelni. Például csicsókakrémlevest, füstölt lazaccal…füstölt lazac

A főétel… hú, tobzódtunk. Háromféle husi: háromféle marha. Ha jól emlékszem, mindegyik konfitálva volt – ettől vált olyan hihetetlenül omlóssá és ellenállhatatlanná. A marhapofát panko morzsában paníroztam (én!!! besegíthettem!!! meg is lepődtem és meg is illetődtem rögtön, és igyekeztem megtenni minden tőlem telhetőt…), majd mesterem 😉 szőlőmagolajban kisütötte. Közben készült a “jus”-ben vagy val-vel (?) (~pecsenyelé) glaszírozott másmilyen része egy másmilyen marhának. (Azt hiszem ez volt a dió melletti rész, de több hülyeséget inkább nem akarok írni, inkább megkérdezem :)) Erről a “jus”-ről azt érdemes tudni, hogy leírhatatlanul intenzív, koncentrált ízű. Ebben még a már konfitált husit agyusztáltuk (igen, forgatgathattam én is!!!). Eredmény: ízlelőbimbók üdvrivalgása onnantól, hogy az első falat a számba került. És még egy harmadik típusú husi az ausztrál sztárvendégtől: Stefánia (nem a vagdalt). Ez már “csak úgy, szimplán” sütve (természetesen konfizás után – evidencia, bocsi). Közepén az ínnal. Amiről szintén megtudtam, hogy az milyen finom. A rántott marhapofához még egy kis snidlinges (és még másmilyenes is?) crème fraîche mártogató került az asztalra.

És a köret! Bulgur (búzatöret) – pirított törökmogyoróval, gránátalmával és friss korianderrel, újhagymával, mogyoróolajjal. Már sokadszorra akarom leírni, hogy OMG, de azt is írhatnám, hogy OM*G. (Oh My God: Úristen!) Na, végre leírtam. Legszívesebben minden mondat előtt leírtam volna, amikor még csak rágondoltam az ételre… OMG. Ami jó, az jó!
Kép
Új dimenziók nyíltak számomra a konyhában. Végre nemhogy szemtanúként, hanem aktív résztvevőként is részese lehettem a konyhaművészet oltárán bemutatott áldozati eledel elkészítésének. (Ez ám csak a kiváltságosoknak jár, akárki nem teheti be a kezét a konyhába :)) Szerintem Dionüszosz is megnyalta mind a tíz ujját, háromszor is.

Ugyanis természetesen desszert is készült. De még milyen! Szemnek szájnak ingere: mákos keksz alapokon nyugvó, kókusztejjel, vaníliával készült sárgakrém (custard), és mint a mindig meglepetést okozó szerető: amikor már azt hitted, hogy a tetőfokára hágott az élvezet, akkor kiderül, bizony még mindig lehet fokozni, sőt, most jön a java: na, ekkor jött a passiógyümölcs és néhány csepp lime azzal a buja, trópusi, frissítő savanykássággal. Egészen megbolondította ezt a kis desszertet. És az egész kezdődött elölről: újabb réteg mákos keksz, kókusztejes sárgakrém, passiógyümölcs és pár csepp lime. (Pavlov kutyája elbújhatna most mögöttem…)

Szerencsére az unokahúgaimnak nem jött be a desszert, úgyhogy nekünk több jutott. 🙂lime Az ötéves Katica konkrétan ezekkel a szavakkal illette, amikor meglátta a passiógyümölcs zöld magjait a pohárkrém tetején: “Békanyálat nem kérek.” 🙂 🙂 🙂 Nem baj, mi kértünk 🙂

Ez történt vasárnap, a családi vacsoránál. Szüli- és névnapi meglepetésként, ajándékként. Profi a konyhánkban. Otthon. A gyerekek játszhattak, mi meg beszélgethettünk. Remek étel, jó társaság. És még csak ki sem tettük a lábunkat otthonról… Élni tudni kell…

A konyhatündért ismerve, legközelebb tovább fokozzuk. Vesszenek a nyulak! Megvadulnak…

Reklámok

Konyhatündérke” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s