Minden megvan bennem, ami a teljes élethez szükséges. Ráadásul egészséges is vagyok. Az sokat dob a sztorin, ha a belső mágnesre figyelek: hova HÚZ a szívem. Mi fontos? Mit szeretek? Ott van dolgom. Itt van dolgom.

Fényévtávolság
Csak hallgatom
Csak bámulom
Zengő fényország.
Hogy láss csodát egy életen át

Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom,
Nekem itt vannak álmaim.

(A padlás c. musicalből)

Amit imádok, ami feltölt, ami megtalál.

Vonzódás, feladatok, lehetőségek.

Visszajelzések, könnycseppek, csillogó arcok.

Megváltozott életek. Sajátom. Másokéi.

Unokahugicáim imádják a tündéres meséket. Most döbbentem rá, miért. Mindannyian tündérek vagyunk: varázspálcánkat használva hatunk a világra. Ki így, ki úgy.

tinker bell

Egyszer volt, hol nem volt, egy csajos estén megnéztük négyesben (*Frittman lányok: akkor kb. 3 illetve 4,5 évesek & Neisz lányok – már akkor XXX+ évesek) a tündérlány, Csingiling (születési név: Tinker Bell) történetét.  Valahogy úgy szól a fáma: a tündérek bizonyos tehetséggel érkeznek, amelynek mibenléte valami rituálé keretein belül derül ki. Csingiling legnagyobb megdöbbenésére és sajnálatára ő “barkácstündér”. Nem nagyon jön be neki a béna zöld cucc, ami a barkácstündérek uniformisa – sokkal jobban tetszik neki a tavasz és egyéb tündérek csillivilli rucija, és tevékenységük iránt is jobban érdeklődik. Hadakozik sorsa ellen, és mivel nem a saját helyén van, természetesen frusztrált, ráadásul összevissza gubancolja a természeti erőket és szálakat. A majdnem katasztrófába torkolló eseményeknek is ha jól emlékszem, ő vet véget – végre kihasználva saját adottságait. Mondanom sem kell, a happy end is neki köszönhető: azzal, hogy a helyén van és helyén is érzi magát, minden más is a helyére kerül – gördülékenyen mennek tovább az élet dolgai. Mindenki boldogan él és szenvedéllyel látja el hivatását. Amiért idejött.

A hang, ami hív.

Hallod? Meghallod? Vagy válogatott módszerekkel igyekszel elhallgattatni – mint ahogy tettem én is. Süket fülekre talált évekig. Vagy csak nem tanultam még eleget.

A hang elhallgattatására nagyon jó módszerek vannak: az egyik legjobb a lélekölő munka, hiszen ez felerősíti a panasz szavát. Aztán ott van még a civilizációnk által nyújtott folytonos figyelemelterelési hadműveletek sokasága. A paletta igen széles, minden van, mi szemnek-szájnak-fülnek ingere.

Ez a hang nem üvölt. Hanem halkan szólít. Suttog. Mit mond? Hallod? Vagy már meghallottad? És meg is hallgattad?

Vágy. Érzés. Vonzódás.

A hang, ami hív. A jel, ami szól.

“de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja…”

Hogy láss csodát. Egy életen át.

Kép

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s