Különleges karakter beszúrása. Szövegszerkesztőben. Nem nagy kunszt. És magamban? A szöveg szerkeszthető. Biztos én is. Hogy?

Már hogyne lennék szerkeszthető. Elvégre tíz éves koromban még egyáltalán nem gondoltam volna magamról, hogy hosszú évekig lelkes (és aktív) néptáncos leszek, vagy lesz ausztrál pasim, két évet élek Angliában, felet Finnországban. Olyasmit viszont gondoltam (valamikor később), hogy a huszonöt évesség az már egész jó lesz nekem a férjhez menésre mondjuk, és szülni a harminc. Ezeket a nézeteimet például simán megdöntöttem huszonöt illetve harminc éves koromban. És ma is úgy látom, jól láttam, hiszen akkor még nem találkoztam azzal a pasival (vagy legalábbis nem derült ki róla), akivel családot szeretnék. Igen, néha megkérdezik, hogy „és te nem akarsz gyereket?” (bár főleg inkább akkor hangzott el sűrűbben a kérdés, amikor a húgom és bátyám gyerekei születtek. És szerencsére a szüleim szájából nem nagyon hallottam ilyen típusú érdeklődést. Ők nem olyanok, mint „az átlag”. Sokkal jobb fejek. 🙂 ). Erre azt szoktam válaszolni, hogy „Nem. Mert én családot akarok, és nem gyereket…” Erről ennyit. A szőke herceg egyébként épp a lovát patkolja.

Van egy leírás rólam. Többen írták, szerkesztgették, toldozgatták, foltozgatták. Olyan is akad, aki már leírt. Mesék gyermekkoromból, történetek fiatalabb koromból és a jelenem sztorijai. Formálnak engem, és én is hatok rájuk.

„Színház az egész világ.”

Életem legelején főszereplő voltam, aztán mellékszereplőként játszottam. Sőt, már másét is játszottam, éltem. Az annyira nem volt jó. Nem fekszik minden szerep. Legalább már ezt is tudom.

Olyan is van, amitől eddig féltem. Meg olyan is, amit nem is akarok. És olyan is van, amit eddig nem akartam, most meg már igen. Mint Jónás, aki nem akará a prófétaságot. Aztán olyan is akad, amiről nem tudtam, hogy akarom, amíg ki nem derült, hogy milyen jó! Sőt, olyan is, hogy éreztem, hogy akarok valami olyasmit, csak nem tudtam, pontosan hogy is áll össze a kép.

Az én képem. Az én szövegem. Az én zeném. Az én világom.

Kép

Amikor nyolcadikos koromban felvételiztem nyelvi gimibe, a felvételin találkoztam életemben először a kognitív feladatokkal. Ezeket marhára élveztem, imádtam kibogozni a szálakat. (Pl.: Ha van öt különböző színű ház, és a pirosban lakik a norvég, a svájci meg a német mellett, akkor hogy hívják a franciának a kutyáját, és ki nem tud síelni – és hasonlók 🙂 ). Nem vettek föl, mert matekból már annyira nem érdekelt, hogy hány tyúk hány nap alatt hány tojást tojik. Mittudomén.

Az egyik kedvenc társasjátékom az Activity, annak is a mutogatós része. A másik nagy kedvencem a Cluedo.

Már csak azt tudnám, hogy miért hoztam fel ezt a témát.

Ja, igen, biztos azért, hogy elmondjam, mennyire állat saját magammal kapcsolatban kiásni a múltamra utaló kövületeket. Jé, kiskoromban régész is akartam lenni (amikor még csak annyit tudtam, hogy az valahogy a kincskereséssel foglalkozik, és okos és összerakja). Tulajdonképpen most is ezt élvezem. Csak éppen nem a földben, hanem élő emberekben keresem a kincset, és illesztem össze a darabkákat – jobban mondva segítek nekik az ásásban. Detektorral. 😉
Amikor megvan a kincs, ott ragyog a szemükben. És az arcukon.

Senki helyett nem tudok ásni. Ahogy helyettem sem tud senki. Ha inni akarok, a saját kutamat jobb, ha magamnak ásom.

A saját kutamat ásom. A saját utamat járom.Kép

Néha együtt sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. Aztán meg jööön egy busz, abban ül egy vén krampusz és a fekete bikapata kopog a patika pepita kövén. Néha a lábnyomomban jársz, olykor tévúton járok, sajnos néha, és talán egyszer egy szép napon, tudom, hogy a hosszú út porából köpönyeget veszek.

Per aspera ad astra.

Reklámok

Tudósítás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Régész én is akartam lenni. Egész sokáig. Meg geológus… ja, jéééé…
    Biztos fixálódva van nálam a föld túrása, mert árkot is imádok ásni. (Csak már túl sokat ástam… 🙂

    1. Egy kis malac röf-röf-röf 🙂
      Trombitája töf-töf-töf
      Trombitája víg ormánya
      Földet túrja töf-töf-töf

      Jön az öreg meglátja
      Örvendezve kiáltja
      Jól van fiam, töf-töf-röf-röf
      Apád is így csinálja

      Most már együtt zenélnek
      Kukoricán megélnek
      Töf-töf-töf-töf
      Röf-röf-röf-röf
      Ezek ám a legények! 🙂

  2. A szövegszerkesztő is csak egy szoftver… csak 1-esekkel meg 0-kal dolgozik, a fejünk meg egy kicsit bonyolultabban. De azért vagyunk ezen a világon, hogy megtanuljunk programozni, nem?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s