Életünk folyamán bődületesen sok hiedelmet alakítunk ki saját magunkról, a világról, emberekről és egyéb létező teremtményekről. Nagyon lecsupaszítva az elméletet, ezek egy része a „jó” dolgokról szól, másik részük a „rossz” dolgokról. Ez az eszmefuttatás idáig könnyedén követhető. (Nyugi, később is az marad. 🙂 )

Gondolhatom magamról például, hogy jó nő vagyok, könnyen tanulok nyelveket, a szüleim szeretnek, (még akkor is, ha) hülye vagyok a matekhoz, és még sorolhatnám. Ezek rólam szólnak. A körülöttem levő világban tapasztaltak alapján fennen hirdethetem, hogy létezik igaz barátság, sírig tartó hűség, az emberek becsületesek, a néptáncos csajok dögösek, a pasik figyelmesek és a Nap keleten kél. Vagy, akár azt is mondhatja valaki (főleg, ha megfelelő mennyiségű híradót néz), hogy a világ veszélyes hely, tele erőszakos cselekményekkel, nem lehet megbízni senkiben, vagy miért vesznek nagy autót a pasik, stb, stb…

Kép

Emlékszel még általános iskola első (?) osztályából, matekból azokra a „gépekre”, amibe ha betesznek két almát, kijön három körte… És rá kellett jönni, hogy mit csinál a gép, mi a szabály, a rendező elv. Na, valahogy így működnek ezek a hiedelmek is. Érzékszerveiden keresztül bemegy az infó, ott az arra vonatkozó hiedelmek és egyéb tapasztalatok alapján megszűrődik, átalakul, és valamilyen módon életed részévé válik. Azok, amelyek valamilyen pozitív hatással bírnak, azok az adott témában támogató hiedelmek, amelyek negatív eredményt szülnek, azok korlátozó hiedelmek.

A futás unalmas, megfájdul tőle a térdem, és különben is, normális ember 5 km-nél többet nem fut egyszerre. Nemrég még ezt gondoltam. Ez ugyebár erőteljesen korlátoz engem abban, hogy ultramaratont fussak (hacsak nem vagyok mazochista – de nem vagyok). Hogyan alakult ki ez a gondolatmenet? Tapasztalatból. A tánc izgalmasabb, a beton kemény, és nem ismerek olyat, aki különösebben hosszú távokat futna (hiszen a barátaim táncosok, akik ugyanígy vélekednek). És egyébként meg, ha a „szándékot” nézzük: tök jó, hogy ezt gondolom, mert legalább nem fájdul meg a térdem, és a mozgásban összejön a kellemes a hasznossal: egészséges, ráadásul még élvezem is. Azaz: a hiedelmem jó szándékú J. Aztán egyszer csak kikerültem a táncos közegből, megismerkedtem olyanokkal, akikről kiderült, képesek egyhuzamban futni több mint 5 km-t, sőt, akár többet, mint a maratoni táv. És az is kiderült, a térdük sem fáj közben, és ráadásul még normálisak is. Tehát, igencsak kitágult a futással kapcsolatos képem, olyannyira, hogy azóta én magam is élvezettel hódolok ennek a kötetlen mozgásformának minden áldott nap (a térdem is köszöni, jól van, és élvezem a mozgást). És egy ultramaraton-sorozatra készülök…

Mi a helyzet az egetrengetőbb hiedelmekkel, amik a saját magunkról alkotott képet befolyásolják? Például, hogy szerethető vagyok-e… Ebből azért sokkal több minden fakad, mint abból, hogy képes vagyok-e maratont futni… Neccesebb téma. Főleg azért, mert az ehhez hasonló hiedelmek nagyon mélyen gyökereznek, ráadásul a legtöbbükről fogalmunk sincs, hiszen nem tudatos szinten alakítjuk és tartjuk fenn ezeket. Valahol, valamikor, valamiért kialakultak.  Mint a futásos, az összes valamiféle pozitív szándékkal. (Még ha ezt elsőre nehéz is belátni.) Akkor, ott, abban a pillanatban ez a stratégia tűnt a legcélravezetőbbnek. Mondjuk 2 hónapos korban: Anya az isten, tőle függ az életem. És amikor az én igényeim ütköznek az övéivel, például én egész nap rajta akarok csüngeni, és azt akarom, hogy folyton velem legyen, és ez nem így lesz, bömbölök, ő meg nem jön (oda folyton). Kezdem kapiskálni, hogy Anya kiakad, főleg éjjel, amikor nem tud tőlem pihenni, mert állandóan üvöltök. Érzékelem, hogy néha fárasztó neki az ellátásom, azaz a kis egyszerű logikámmal arra jutok, hogy mivel rosszat teszek annak, aki számomra az egész világot jelenti, következésképpen rossz vagyok, nem vagyok szerethető, stb. Ezzel úgymond tisztára mosom a lelkiismeretemet: rossz vagyok, tehát innentől nyilvánvalóan nem vagyok szerethető. És mivel nem vagyok szerethető, felnőtt koromban miért is csodálkoznék azon, hogy a párkapcsolataim valahogy nem az igaziak. Például. (Egyszerűsítve, az érthetőség kedvéért.)

A jelenlegi tudásunkkal ezt a hiedelmet ostobának bélyegezhetnénk, de akkor, annyi idősen és abban a szituban ez volt a maximum, amit ki tudtunk alakítani. Ha már akkor rendelkezésünkre álltak volna más eszközök, akkor nyilván azokhoz nyúlunk.

Elvégre ha van otthon sodrófám, akkor azzal nyújtom ki a tésztát. Ha nincs, akkor azzal, amit találok, és a célnak megfelel: például egy borosüveggel. És még büszke is vagyok a leleményességemre 🙂 Mindig a legjobbat választjuk. És ha nincs ló…

Miért lenne ez máshogy a robotpilóta üzemmódért felelős tudattalannal? Ráadásul volt idő, amikor életünket 100%-ban irányította. Egészen addig teljhatalommal bírt, amíg a tudatos elme a magyar történelemben már egyszer jól bevált szalámitaktikát alkalmazva át nem vette az uralmat. salami slices

Csakhogy nem sikerült ám maradéktalanul ez a hatalomátvétel. És „habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr”. A víz a tudattalan – a gálya, a tudatos elme, és a viselkedésünk gyakorlatilag attól függ, éppen milyen áramlatok uralkodnak a mélyben.

Nemrég olvastam el Rakonczay Gábor könyvét az óceán átkenuzásáról. Abban írja, amikor elhagyta Gran Canaria szigetét, tíz óra elteltével oda jutott, ahonnan emberi erővel már képtelenség lett volna visszatérni: a természet erői Nyugat felé vitték. Az okos hajós ismeri és kihasználja az áramlatokat. Nekünk ugyancsak érdemes megismerni, mi lakozik tudatunk mélyén, milyen áramlatok sodornak bennünket életünk óceánján. Szerencsére van arra mód, hogy feltérképezzük a tudattalanunkat irányító elemi erőket, a hiedelmeinket, és a korlátozóakat átalakítsuk, a támogató hiedelmeket pedig kihasználjuk, erősítsük. „Igen, húzzuk fel a vitorlát! (Szándokáán Szándokáán)”. Meglepetés mindig lehet. Mindig van új a nap alatt. Amikor azt hiszed, (bár nem tudom, van-e ilyen) már lelked minden zugát feltártad, a pokol összes bugyrát ismered, még mindig előbújhat valami sötétben bújkáló ellenforradalmár – akinek nem szóltak, hogy a háborúnak vége. Ugyanúgy, ahogyan meghökkentő mélytengeri élőlények, „szörnyek” felfedezéséről is hallunk…

Kép

Tehát: „Senkire sem érdemes haragudni, legkevésbé saját magadra.” (Stenger Györgyi)

Mostanában egyre többet dolgozom a korlátozó hiedelmekkel, illetve azok átformálásával. (Tanultam egy módszert, amivel igencsak megdöbbentő eredményeket produkáltunk már eddig is.) Bizony, amikor szembesülünk tudattalan hiedelmeinkkel, meglepő azt tapasztalni, hogy például (a tudattalanunk szerint) „nem létezünk”. (Nem mindenkinél persze… De gyakoribb ám, mint gondolnánk!) Na, azokat az arcokat… Amikor kiül a döbbenet… És az izgalmas része ezután jön: a hiedelemátformálás! Az izgalmas rész után a még jobb rész: amikor sikerül megváltoztatni, sőt, ennek hatására sok egyéb, ehhez kapcsolódó korlát is ledől. A legjobb rész pedig az, amikor az illető sugárzó arccal meséli, az életében miként manifesztálódik a hiedelemátformálás eredménye. 🙂

Jó cucc

Reklámok

Ha nincs ló” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Júj, ez a “nem létezem” elég durvának hangzik. Nézzük majd meg, hogy én vagyok-e, lécci, lécci! 🙂 Meg amúgy is van pár dolog…

      1. 🙂 Még mindig veszélyes vagyok, de nem úgy. A mókusokra, mert állandóan gyorshajtok az ösvényeken. 😀 Leteszteltem a lábam ma és teljesen jó. Mondjuk azért nem extrémkedtem. Ez az egész csak arról szólt, hogy valamiért nem kellett ott lennem a TM-án.

    1. Alapvetően NLP-s és kineziológiai módszerek ötvözetén alapuló hiedelemátformálás. Ha saját bőrödön is szeretnéd tapasztalni, azt nyilván személyesen érdemes. Egyeztessünk! A legegyszerűbben e szám tárcsázásával fog menni: 70 6270823 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s