Korniss PéterDalolászgatok mostanság.

Egyre többet. Ráadásul egyre szebben. És még szebben szeretnék. És még többet. És még többen. Ma egy délutáni harmincperces alvásnál már álmomban is énekeltem…

Szív mélyből fölzengő csinglingling.

Még jobb sokan együtt énekelni. Ahogy a torkunkon kifér… a szívünk. Ilyenkor összeér a lelkünk. Egymásba kapaszkodva táncol, dallamok szárnyán száll.

Tegnapelőtt egy kedves, idegenbe szakadt barátomnál töltöttem a délutánt és futottunk bele az estébe, spontán vacsival, a végén zenehallgatással. Ami ráadásul úgy indult, hogy egy másik cimbora a tűzoltóságon riasztáshoz használt zenéket mutatta meg. Aztán volt Matrix és Gladiátor filmzene, chill out, Bach, majd népzene. A srácok iszogattak, beszélgettünk, szépen elszállingózott mindenki, végül újra ketten maradtunk.

A legvégén olyasmit éltünk át, amit még egyikünk sem. Én legalábbis még nem énekelgettem úgy, hogy valakivel csak kettesben legyek (és ő ne énekeljen), tehát gyakorlatilag neki. És szerintem még neki sem énekelt így népdalokat senki.

Igazi lélekérintő.

És egy kicsit olyan is, mint az első (komolyabb) szexuális élmény: már nagyon kíváncsi voltam rá, és akartam is, de azért nem ment volna bárhol, bármikor, bárkivel. Kellékei: különleges kapcsolat, különleges hangulat. Varázslat.

És megtörtént. Kicsit még fura volt ez a különleges intimitás, a kitárulkozás.

A meztelen lelkem, a csupasz hangom.

Szeretet.

Sok szeretettel, és nagyon szívesen.

Köszönöm az élményt!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s