Néhány napja – csak úgy – népdalokat énekelgetek magamban. Karácsonyiakat is, meg ami éppen jön. (Aki nem tudná: tizenvalahány évig néptáncoltam, tehát van a fejemben, vagy inkább a szívemben jó néhány dal.) Akad néhány, amit többször is, javítgatva (és keresve a maradék szöveget). Aztán ha azzal a sok hajlítással, amivel megszoktuk, nem megy, akkor egyszerűsítem.

Mint például (ahogy az unokahúgaim mondanák:) a “Betlehem kis falujábant” – mert olyan verzióban ismerem, amit a youtube-on nem találtam. Úgyhogy ezt most nem linkelem ide 🙂 Ezzel a dallal szerintem még vadlovakat is lehetne szelídíteni. A csajok legalábbis, amikor ezerrel pörögnek, és ezt elkezdjük, egyből átváltoznak angyalokká. Tényleg. Varázsütésre. Az arcuk, a szemük, minden.

Betlehem

Tegnap este nagy megtiszteltetés ért: a jelenlévő három felnőttből engem választottak ki az esti meséléshez. Oké, fejenként egy mese megvolt, és persze bepróbálkoztak még egy-két időhúzó ötlettel, én meg előálltam a kérdéssel, hogy azt énekeljem-e, amit Anya szokott, vagy közösen “a Betlehemt”. Utóbbira esett a választás. És amikor két ilyen gyönyörű angyali szempár tulajdonosa kéri, hogy még egyszer, ráadásul mindjárt jön a Jézuska, célszerű gyakorolni, mindezt az a hálás büszkeségérzés itatja át: tőlem tanulták.

Szerintem a magyar népdalokban, a magyar népzenében különös erő rejlik. Örülök annak, hogy egyre többen fedezik fel újra ezt a kincset, még úgy is, hogy “emészthetőbb” formában teszik a közönség asztalára. Ki ne ismerné a Csík zenekar által megbolondított Quimby dalt, a Most múlik pontosan-t? Mivel mindenki, ezért inkább egy másikat osztok meg tőlük, katt ide, és élvezd a muzsikát. És, ha már karácsony közeleg, nagyon, egy kis ráhangolódás…

Tetszik, ahogy becsempészik az autentikus népzenét a népszerű könnyed részek mellé-mögé. Kíváncsi vagyok, ki hogy van vele, nekem a népzene az, ami bármilyen lelkiállapotból kihoz. A Zöld erdőben de magos az egyik. A másik, még régebbről, a Muzsikás: Bartók album című korongján szereplő kalotaszegi. A kalotaszegi amúgy is nagy kedvencem, a zene és a tánc is. Annyira méltóságteljes, elegáns, finom, mégis erőteljes, büszke…. satöbbi.

neprajzi_tajak_

A Balaton Táncegyüttes, ahol néptáncosként nevelkedtem, idén lett ötven éves. Hétvégén ünnepeltünk. Jubileumi műsort minden ötödik évben rendezünk az “öreg” táncosok részvételével. A mostani nekem legalább a második jubileumi fellépésem volt (= öreg táncosként – ami azt jelenti, hogy már nem aktív… 🙂 ) Pénteken műsor, szombaton bál. Sejtettem, hogy fogunk énekelni. Méghozzá sokat. Kalotaszegi hajnali nélküli egy táncos buli nyilván olyan, mint a Dallas Bobby nélkül. A torkom azóta is fáj egy picit. De attól még azóta is énekelgetek. Kinyílt a népdalokat tartalmazó fiók a fejemben, és egyre több kerül elő. Kíváncsi lennék, ha össze tudnánk szedni minden dalt, amit tudunk (és vegyük mondjuk csak a mi generációnkat), akkor vajon mennyi lenne a “játékidő”? Szerintem két nap simán…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s