Előzmények:
Az új 66 napos projektem keretein belül újra elővettem a spanyol nyelvet – ezúttal nem a hagyományos módszerekkel, hanem sokkal inkább a nyelvtanulás természetes útját választva. Igyekszem minden nap valamiféle anyanyelvi formából magamba engedni egy kicsit: a minimum az olvasás, hiszen azt bárhol lehet művelni, úton-útfélen, buszra, metróra, bárkire várva, és onenön, vagy akár elalvás előtt, ha netán napközben kimaradt, mert mondjuk tanfolyamon voltam egész nap.

 

mate 006
Tegnapelőtt az itthoni körülmények között lehető legideálisabb feltételeket tudtam megteremteni: vacsoravendégül láttam egy argentin barátomat. Lucho szintén couchsurfer, itt dolgozik Budapesten, és az egyik kedvenc közös tevékenységünk a matefogyasztás. A másik majd a dulce de leche-s palacsintaevés lesz. (Palacsintát már ettünk, csak dulce de leche nem volt.) Szerencsére hamarosan hazalátogat, és hoz ezekből a hazájában őshonos kincsekből. Az argentinoknak a mate és a dulce de leche körülbelül olyan, mint nekünk a túró rudi. A külföldiek nem ismerik, mi pedig tudjuk róla, hogy nélküle lehet élni, csak nem érdemes. A matét itthon leginkább teaként, filteres verzióban lehet kapni, híres kiváló élénkítő hatásáról, ráadásul kiváló antioxidáns, és még az emésztést is jótékonyan befolyásolja. Fogyasztásának hagyományos módja egy általában tökből vagy fából készült kis kübliből történik az ún. bombillával, amely egy kiszélesedő fejű, kiskanál formájú, lukacsos végű, fém szívószál. A küblit magát is maténak hívják, ezt kb. félig-háromnegyedig megtöltik a yerba mate-val (mate fű = aprított mate levél), ráöntik a nem túl forró vizet, és a keserű nedű a bombillán keresztül jut a szervezetbe. Egyedül és társaságban is művelhető ez a tevékenység: társaságban körülbelül 5 főig egy mate-t használnak, az jár körbe-körbe (igen, ugyanazt a bombillát veszi a szájába mindenki – olyan, mint a békepipa ). Van egy valaki, aki a termoszból töltögeti a vizet, és adja tovább a következőnek. Mint minden tisztességes nemzeti étel- vagy italfogyasztáshoz, a mate élvezetéhez is kapcsolódik néhány alapvető szabály, hagyomány. Ezek egy részét már nem mindig veszik nagyon szigorúan, de jobb kérdezni . Az egyik ilyen (józan paraszti ésszel is könnyen belátható) a bombilla (szívószál) érinthetetlensége. Gondolj bele: amikor egy szívószálas pohár van a kezedben, amelynek a szárazanyagtartalma az átlagnál magasabb (pl. koktél, gyümölcsökkel), akkor mit teszel? A szívószállal kevergeted, nyomkodod. Ez szerintem genetikailag kódolt, mert szinte mindenki, aki először lát matét, amikor a kezébe veszi, egyből elkezdi a bombillát baszkurálni, húzkodja, és kevergetni akarja a füvet. Értem én a természetesen kíváncsiság erejét, csakhogy a mate egy finomra vágott/őrölt por, ami ilyen esetben belemegy a bombillába, eltömítve azt. Szóval, amikor valaki „jé, mi ez” gondolattal és gyermeki kíváncsisággal a bobilla segítségével, kevergetve fedezné fel a mate mibenlétét, na olyankor az én genetikai kódom is felszínre tör, és legszívesebben visszakézből suhintanék akkorát, hogy az illetőnek egy bármikor felidézhető, egyedi, megismételhető, és abszolút tiszta élményhez kötött fizikai rögzítésként menjen át az infó: nemnyúkapiszka. Persze tudom én, hogy a viselkedés jó szándékú és a kommunikáció különben is az jelenti, amit eredményezett, és én nem szóltam előre, és nem ő a hülye, hanem nekem kéne elővigyázatosabbnak lennem. De ahogy minden élmény hasznos valamire, ez is. Meggyőzöm magam, hogy legközelebb már rutinosabbak leszek, és előre figyelmeztetem az embereket. Az adott a szituban pedig a mozdulat transzformációjával inkább csak a fejemhez kapok, vagy maximum a kezéből ki a matét, és szépen elmagyarázom, hogy hülyegyerek, ha még egyszer hozzányúlsz, kénytelen leszek az ügyet az argentin kulturális titkos ügynökség felé jelenteni, akik aztán majd meglátod, milyen kifinomult módszerekkel bírnak jobb belátásra.
Vannak, akik cukorral, édesen isszák (a vízbe téve a cukrot, illetve magára a yerba tetejére is egy picit, mielőtt ráöntögetik a vizet), például a sógornőm. Mi csak keményen: tisztán, azaz puro – ez a hard core verzió. Szerencsére ezt sokan túl keserűnek találják, így aztán több jut nekünk. 
Jó cucc. Érdemes vigyázni vele, mert addiktív ám. Én már a világbékét is hozzárögzítettem: amikor kezembe veszem a gőzölgő matét, felszívom az első kortyot és a tökéletes hőmérsékletű ital a számba kerül, azonnal kisimulnak az idegeim, behunyom a szemem, a végtelen hála érzése tölt el, néha még libabőrös is leszek, és a sejtjeim ujjongva, boldogan táncolnak a szívembe költöző harmónia zenéjére.
És ez így van.
Frankón.

Reklámok

Gyorstalpaló” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “legszívesebben visszakézből suhintanék akkorát, hogy az illetőnek egy bármikor felidézhető, egyedi, megismételhető, és abszolút tiszta élményhez kötött fizikai rögzítésként menjen át az infó: nemnyúkapiszka.”
    ROFL – ez nyomokban enelpés nómenklatúrát tartalmaz, jól gondolom? 🙂

    ps:egyszer kérek majd az first blendből is, amíg nem lesz sajátom (tudod, mikor, ugye?) Mindig megkíméltek tőle… 🙂

    1. És ezekben a nyomokban lépkedve már észrevétlenül be is lopódzott tudásanyagodba a rögzítés szinte valamennyi kritériuma 🙂

      First blend. Of course. És a víz is pont jó lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s