Kép

Leltár:

Orosz, német, francia, finn.

Eljött a felsőoktatásba való bekerülésem ideje. Mivel történelem szakra jártam, megint csak ott ért a meglepetés, hogy bizony még mindig nem tanulhatok szabadon választott módon angolt végre, sem franciát, hanem kötelező jelleggel latint. Na mondom… Ezzel aztán sokra megyünk. A másik szakom művelődésszervező volt, azon belül is média szakirány, és szerencsére valamilyen oknál fogva lehetett választani a hispanisztika specializációt. Ami természetesen a spanyol nyelv tanulásával (és egyéb, történelmi és kulturális ismeretek elmélyítésével) járt. Na, végre valami, amit már régóta szerettem volna! (Nyolcadikos koromban Spanyolországban egy gyermek néptáncfesztiválon vettünk részt – azóta élt bennem a vágy, hogy beszéljek spanyolul.)

A latinról tudtam, hogy holt nyelv, most már azt is értem, miért 🙂 Csodálatosan gazdag nyelvtani rendszer, a mi csodás nyelvünket is odaveri konjugációk és deklinációk bonyolultságának tekintetében. Izgalmas. Két évig kellett tanulnunk a latint, és a két év alatt két tanárunk volt. Őszintén szólva sajnáltam az elsőt, mert nekem bejött. Azt éreztem rajta egyébként, hogy eleve úgy állt hozzánk, hogy mi úgysem akarunk megtanulni latinul, és kár a gőzéért. Pedig engem érdekelt. Tulajdonképpen szeretem a nyelvekben felfedezgetni a nüansznyi, finomhangolásos részeket (is). Izgalmasnak találom például, hogy bizonyos nyelvekben hogy használják a számokat: a magyarban ugye tíztől váltunk egységesre (tizenegy), az angolban és a németben a 12-nek még saját neve van (12=twelve / zwölf 13=thirteen / dreizehn), a spanyol 15-ig (15=quince, 16=dieciséis) megy, a franciában még a 16-nak is saját neve van (16=seize, 17=dix-sept). Abba nem mennék bele, hogy melyik hányas számrendszer, és azon belül mi hogyan történik. Ezt meghagyom másnak 🙂 (Csak egy aprócska megjegyzés: azért nálunk is jelen van a tucat szó…)

Szóval a latinnál tartottam. Írásban még csak-csak kisilabizálgatja az ember, hogy a szó milyen nemű, és épp milyen esetben van, és attól függően, hogy ki kivel van, ilyen vagy olyan ragok kerülnek a szó végére, de ezt már szóban, fejben lejátszani, és összerakni egy épkézláb, helyes mondatot, még mielőtt lemegy a nap… Nnna. Et in terra.Egyébként akkor egy csomó latin mondást tanultunk, amelyek közül az egyik kedvencem (mert olyan viccesen hangzik): a Quod licet Iovi, non licet bovi (ejtsd: kvod licet jovi non licet bovi), ami annyit tesz: amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Meg az is jó, hogy Per aspera ad astra. Meg hogy Homo homini lupus.

…Continuandum (ha a google fordítónak hihetünk…)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s