Kép

Az utolsó tíz év…
… és ami előtte van.

A szembeszomszéd (fura így leírva ez a szó – külön meg hogy néz ki, hogy “szembe”) sráccal sokszor szoktam találkozni, amikor visszaérek a futásaimból. Főleg, amikor még nem ilyen korán indultam. Egyszer még beszédbe is elegyedtünk, kérdezte: “Már vissza is értél?” (Kb. reggel fél hét lehetett.) Mondom, igen, most ráértem és többet futottam, tíz kilométert. Kis híján keresztben lenyelte a cigit. Merthogy ő azért van kint a gangon, hogy füstjelekkel tudassa istenei felé: elindította a napot.

Van egy zseniális reklámfilm, amely egy idős férfi utolsó éveinek két különböző opcióját mutatja be. Nagyon ötletes párhuzamokkal jeleníti meg, hova vezetnek korábbi döntéseink, szokásaink. Érdemes megnézni, a linket megtalálod az írás végén.

Betegség, vagy egészség? Te mész unokákat látogatni, játszani velük, vagy ők mennek Téged látogatni – a kórházba?

Én ötkor kelek, reggelire gyümölcsöt eszem és otthoni gyógyteát iszom, figyelek a táplálkozásra makro- és mikroszinten, és igyekszem kontrollálni a testemet érő egyéb hatásokat is. Úgyis annyi minden van, amit nem tudok. Mivel most itt élek Budapesten, a levegő, amit beszívok, kevésbé tiszta – az otthoni, balatonihoz képest. A város zajánál is kellemesebb a természet “csöndje” – amit inkább zenének neveznék, hiszen olyan gazdag szimfóniát hallani: még télen is csicsergő madárkákat. A fülledt nyári napok réti muzsikusainak aláfestő zenéjéről nem is szólva…

Egyik barátom az ő kristálytiszta és finom humorú stílusában nemrég egy átfogó írásban osztotta meg velünk a gondolatait a témában. Ajánlom figyelmedbe. Ha az enyém tetszik, az övé is fog 🙂

www.mindultra.wordpress.com/2013/11/12/arkepzes/

Tegnap főzés közben TED videókat hallgattam. Az egyik előadó (nem tudom a nevét, mert lejátszási listát indítottam el) azt taglalta, hogy miért olyan nehezek azok a döntéseink, amelyekben egymásnak csattan a pillanatnyi élvezet és a jövőben megvalósítani kívánt célhoz vezető út aktuális lépése. Két énünk harcol egymással: a “jelenlegi énünk” (“present self”) és a “jövőbeni énünk” (“future self”) – akivé válni akarunk, és amihez bizony meg kell tennünk bizonyos, adott pillanatban nem túl kényelmes dolgot. Például ötkor kelni. Azt mondja, ez eleve egyenlőtlen küzdelem, hiszen csak a felek egyike van jelen: a “jelenlegi én”. Szegény “jövőbeni én” fizikailag nincs is ott! A “jelenlegi én” tudja lenyomni a szundit, vagy a szádhoz emelni azt a darab csokit, amit a “jövőbeni én” (karcsúbb, egészségesebb, fittebb, nem narancsbőrös, hanem “a simabőrű”) úgy ítél meg: ezt nem kéne…

“Két út van előttem,
Melyiken induljak
Két szép szeretőm van nékem,
Melyiktől búcsúzzak.

Szőkétől búcsúzom
Barna megharagszik,
Így hát az én árva szívem
Soha meg nem nyugszik.”

Szóval? Mi is a cél? Melyiktől búcsúzol? Abban a pillanatban, amikor döntést hozol: a “jelenlegi énedtől”, vagy a még meg sem született (és ha ugyanúgy folytatod, nem is fog) “jövőbeni énedtől”?

Tenni, vagy nem tenni. Ez itt a kérdés.

A videó (Az utolsó tíz év):

http://www.youtube.com/watch?v=Q6QNU8kHxI

Advertisements

Tenni, vagy nem tenni” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hmmmm… ez jóóóóó! A present és a future me koncepció pont jókor jön. Van pár dolog, amivel le akarok számolni mostanában. Thx again!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s