Kép

 

“Nagy utazás –
Azt mondtad, hogy ez az élet,
S nem halunk meg.
Az ember soha el nem téved.”

Imádok utazni. Már egy Budapestre vonatozás is fel tud villanyozni. Pedig megtettem párszor… De valahogy mégis olyan izgi. Mozgásban lenni, ából bébe menni. Útközben – van esély új találkozásokra, új élményekre (nagyobb eséllyel, mintha csak otthon maradnék, és passzívan várnám, hogy mi VÁLTOZIK körülöttem). És egy másik ponton a Földön sem ugyanaz, mint otthon.  Mekkora bölcsesség. Józan paraszti.

Nyelveket tanulni is nagyon szeretek. Olyan jó érzés az emberekkel a saját anyanyelvükön, vagy egy közös közvetítő nyelven gondolatokat, érzéseket, értékeket cserélni.

Az utazás és a nyelvtanulás kombinációja pedig maga a Kánaán. Értelmes munkával egybekötve – amit szintén szeretek. Emberek között, időben és térben szabadon.

Az utazásban mindig kicsit (?) befelé is megyek. Mindig van egy nagy lépés az önmagam felé vezető úton is. Nekem ez jön be. És gyanítom, nem véletlenül találták ki régen a zarándokutakat. A népmesékben is mindenféle izgalmas kalandokon megy keresztül a hős, bejárja a mások által félt területeket, mindenféle gonosz teremtmények fölött győzedelmeskedik, és megdicsőülve tér haza, hogy élje jól megérdemelt, boldog életét, míg meg nem hal.

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Indulok…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s