ÚtonFutás közben érdekes gondolataim támadnak.

Tegnap reggel elfelejtettem magammal vinni az órámat, ami a megtett távolságot is méri. Tudtam, honnan hova megyek, de azt csak nagyjából, hogy ez távban és időben mennyi. A telefonom, mint időmérő eszköz rendelkezésemre állt ugyan, tehát utólag nagyjából ki tudtam számolni (+/- 2 km) az átlagos teljesítményemből kiindulva.

Azon morfondíroztam, hogy vajon ha ismeretlen terepen, csak úgy, elmennék futni, és időm annyi, amennyit akarok, hátizsákban viszek frissítőt inni és enni, akkor vajon mennyit bírnék? Vagy ha valaki azt mondaná, mondjuk az általam eddig leghosszabb megtett távnál (amiről csak sejtem, hogy ott járok, mondjuk az ízületeim és szalagjaim visszajelzéseiből), hogy még csak a felénél járok, hogy reagálnék? Ja, hogy még csak ennyi? Akkor még bírok még egyszer ennyit minimum – hiszen már többször megtettem?

Szeretem nem tudni, hogy mennyinél járok, éppen ezért, hogy ne korlátozzam magam azzal, hogy “hivatalosan” – az eddigi tapasztalatok alapján – mennyit tudok futni. Így volt ez az első félmaratonomon is. Azt megelőzően a leghosszabb táv, amit egyben futottam, 15 km volt. A félmaraton 21,1 km. Az órámat direkt úgy állítottam be, hogy ne a megtett távot, és ne is az eltelt időt mutassa, hanem a sebességemet.  Mivel ez volt életem első futóversenye, első félmaratonja, fogalmam sem volt arról, mire számítsak. Tempó (ne “fussam el az elejét”, mások kerülgetése, frissítés (hőség volt), ivás, evés (mikor, hol, mit, mennyit) – ezek mind lekötöttek. És a 15. kilométerig nem is tudtam, mennyinél járunk, bírtam, és kész. Erre a barátom, aki elkísért, megjegyezte: na, innentől bármennyit is futsz, minden több, mint amit eddig valaha. Oh mondom, a francba, na mindegy. Kiderült, hogy minden kilométernél egy kb. buszmegállót jelző tábla méretű “kilométerkő” állt, mutatva a megtett távot… Kár volt megtudni, gondoltam. A legeslegvégén a testem már egész fondorlatos módon igyekezett megállásra bírni, de szerencsére ez a tapasztalt futó barátom átlátott a szitán, mondta, ezt nem kell komolyan venni, csak vaklárma. És tényleg az volt.

Szóval, az jutott eszembe tegnap, vajon egy előre sem időben, sem távban nem korlátozott, ráadásul ismeretlen terepen vajon jobban, vagy éppen rosszabbul teljesítenék? Ha nem tudnám, hogy mennyit kell futnom? Ha nem tudnám, hol a cél? Egyszer érdekes lenne kipróbálni.

Advertisements

Céltalanul szaladgálni” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s