Gift

Kép

Imagine:

It’s Christmas, all the presents are around the Christmas tree, wrapped with shiny, colorful papers. You are standing there with your loved ones, everyone is excited. You feel that there is something you wished for. One of the boxes catches your eye: its size and shape promises to contain your dream-present.

It is something you really want to get, but it is also very precious, so you are kind of only hoping to get it, and not really expecting it.

And now, you are standing there, and that box seems to hide that treasure.

You go closer, and see the gift card: it is your name there! Your heart starts bumping.

But there is a code you have to get in order to open the box. No instructions on how to get it, from whom and from where. The quest is to get the code, if you want to get your gift.

What would you do?

You got your gift. Is it still waiting for you to unwrap it? Do you know what is in your box?

You are gifted. Each of us are gifted. Each of us have a unique talent. We only need to open the box. What’s in yours? What are you particularly good at? What do you really enjoy doing? What’s your passion? The answer is in you. Listen. Act. Don’t waste it. Don’t waste your time.

Imagine: this is Christmas. The presents are around the Christmas tree. One box grabs your attention: its shape and size promise to hide your most desired present. It’s in that box. Your name is on the giftcard.

Open the box…

Reklámok

25 órás nap

Kép

25 órás nap.

Jól hangzik?

Mit tennél, ha minden áldott nap lenne plusz egy órád? Mivel töltenéd? Az már 365 óra egy átlagos évben. Ennyi idő alatt mondjuk egy nyelvet el lehet sajátítani nulláról középfokú szinten. Ez 15 nap. Több, mint két hét! Ha ezt az időt az egyik szeretteddel tölthetnéd, milyen programot találnál ki?

Mennyi szabadságod van egy évben? Átlagosan négy hét? Megtoldanád szívesen még kettővel? Több időt szeretnél magadra?

Játsszunk! Hogy fejeznéd be a mondatokat? Akár le is írhatod 😉

Ha több időm lenne, akkor………………

Ha több időm lenne, többet ……………….

Ha több időm lenne, ………

Ha több időm lenne, gyakrabban …………….

Ha több időm lenne, végre …………………..

Ha több időm lenne, többször találkoznék ………………………..

Ha több időm lenne, sűrűbben ………………………..

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Tegnap nem tudtam átállítani az egyik telefonomat, (tudom, RTFM…), és mivel azon van a “na most már kelj föl” 5.05-ös ébresztő, minden napra beállítva (jó messze az ágyamtól, hogy kénytelen legyek lemászni addigra, tudván, hogy úgyis mindjárt megszólal, hogy a lakótársam nyugalmát ne zavarjam), így gyakorlatilag négykor keltem ma. Első gondoltatom perszer az volt, hogy mi van ezzel a másikkal, miért nem csörgött, aztán rájöttem: azért, mert még csak 4.05 van. Ekkor természetesen elég erőteljesen megfogalmazódott bennem a visszafekvés gondolata. Végül sikerült a Maslow-féle szükségleti piramis alján elhelyezkedő tételek (pl. alvás) vs. magasabb rendű célok csörtéjében utóbbiak javára ítélni, és nem másztam vissza az ágyba. Azt az ész érvet is bevetettem, hogy utána MÉG nehezebb felkelni.
És, hogy milyen jó ez az óraátállításos jet lag (jellemzően utazásnál a gyors időzóna átlépésből fakadó biológiai óra megzavarodása). Amúgy is akartam erről írni, hogy milyen jól ki lehet használni arra, ha valaki (mondjuk te) korábbi kelésre akarja adni a fejét. Ez a legjobb időszak rá.

Nagyon jó érzés volt ám az egy órás futásról (mert most belefért ennyi) akkor hazaérni, amikor amúgy a húsz percecskésre indulnék…

Miért ne alakíthatnál ki magadnak 25 órás napot? Ehhez elég csupán 1 órával hamarabb kelni, mint szoktál. És miért ne kezdhetnéd apránként? Mondjuk, minden héten csak 15 perccel korábban? Egy hónap múlva már meg is van a napi plusz órád. Vagy legyen tíz perc. Akkor is öt hét múlva már ott az a napi plusz óra. Ha bevállalósabb vagy, természetesen akár fél órával is állíthatod korábbra az ébresztőt. Ha még keményebb, akkor egyből mehet egy órával előrébb az idő. A lényeg, hogy csináld, és a változás akkora legyen, amit tényleg hatékonyan és hosszú távra be tudsz tervezni. Segít, ha picit korábban is bújsz ágyba… De ez az óraátállításos jelenség úgyis jelez, hamarabb sötétedik (és jelentem, hamarabb is van világos!!!).

Tehát:

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ha több időm lenne, ………………

Ki teszi meg, ha nem TE?

Támogató tudattalan

De furán hangzik a reggel öt. Inkább hajnali öt... Mert a reggel hat már jobban tetszik a fülemnek. Tehát hajnalban kelek. Szép munka.
De furán hangzik a “reggel öt”. Az inkább “hajnal öt”… Ha már reggel: “reggel hat” és “reggel hét” már jobban tetszik a fülemnek. Tehát akkor hajnalban kelek? Szép munka.

Tegnap kitaláltam, hogy lent hagyom az asztalon a telefonomat, mert amikor ébreszt, és még rezeg is, tényleg hangos. (Kiegészítő információ talán nem árt: az ágyam galérián van, 7 lépcsőfokot kell másznom.) És mivel olyan jó fej vagyok, hogy nem szeretném a lakótársam hajnali nyugalmát zavarni, kénytelen vagyok kiugrani az ágyból.

Eszembe is jutott: na jó, akkor ÉBREDEK (magamtól) majd pár perccel korábban. Ez nálam elég jól szokott működni, amikor sokkal hamarabb kelek, mint a mellettem / közelemben alvó.

“Oké, de honnan tudom majd, amikor felébredek, hogy tényleg annyi az idő, ha egyszer nincs nálam a teló?”

“Mindegy, fölkelek, ha még túl korai, visszafekszem, a visszaalvás sem jelent gondot.”

Eljött a reggel.

Magamtól ébredtem.

El is indult a belső párbeszéd rögtön:

“Ez már az? Tényleg magamtól ébredtem? Vajon mennyi lehet az idő?”

“Úgy rémlik, mintha már hallottam volna az ébresztő hangját – vagy csak álmodtam volna? Létezhet, hogy ENNYIRE elaludjak?”

“És mi van, ha még nincs is annyi idő? Végül is még várhatok… Úgyis ébreszt…”

És ezen a ponton szólt közbe a józan paraszti:

“És mi van, ha tényleg pár perccel vagyunk 5 előtt, a tudattalan elmém eleget tett a kérésnek, és felébresztett? Gyerünk, tudatos elmém, rángass ki az ágyból. Különben a tudattalantól várhatod, hogy újra teljesítse a kérést – ha te magad fittyet hánysz a tervre… Ha egyszer közös meló, akkor közös meló, vedd ki a részed. Rajtad a sor.”

Tehát fölkeltem.

Idő: 4:55

Szép munka!

Karácsonyra mit szeretnél?

Karácsonyra mit szeretnél?

Hatvanhat napunk van karácsonyig.
Te mit szeretnél? A legcsodásabb ajándék, amit csak kaphatsz… Mi lenne az?

Milyen lenne olyan emberré válni, aki képes mindent megteremteni magának, amit csak szeretne?

Milyen életre vágysz? Milyen kapcsolatokra? Milyen otthonra? Milyen testre? Mivel szeretnél foglalkozni? És milyen anyagi helyzetben lenni?

Milyen új szokások vezetnének az ideális állapothoz? Kezdj valami apróságnak tűnő dologgal – még MA! És karácsonyi ajándékként egy új szokással gazdagodott önmagadat találod!

66 napon keresztül minden áldott nap tedd meg (vagy épp ne tedd meg), amit új szokásként be szeretnél építeni az életedbe!

Még könnyebb, ha deklarálod a világ felé 🙂 Ha van kedved, töltsd ki a 66 SzéN Program menüpont alatt található kérdőívet!

Jó utat egy még jobb Önmagad felé!

Homokszemek

Tegnapelőtt elaludtam 😦

Nem állítottam volna be az órát? Vagy nem is ébredtem fel rá, csak kinyomtam? Nem tudom, lényeg, hogy 6.48-at mutatott a telefon…

Szerencsére azon már túl vagyok, hogy ilyen dolgok miatt kiakadjak, hiszen attól nem lesz aznap reggel újra 5 óra, hogy felkelhessek időben, helyrehozva ezt a bakit. Inkább egyből még nagyobbra értékeltem az ötkor kelés esetén rendelkezésemre álló idő mennyiségét. Sokkal jobban indul a napom, ha nemcsak az “összekapom magam” fér bele a reggelbe, hanem a futás, írás, tervezés, cseverészés, stb is. Öttől nyolcig három óra vs. héttől nyolcig egy óra.

Korábban le kell feküdni, ez a titok. Ehhez sem kell agysebésznek lenni, hogy az ember rájöjjön. De ezek szerint még ennél is korábban. Az elvileg tizenegy, amiből úgyis fél tizenkettő lesz (legjobb esetben), az nem elég.  Nincs kudarc, csak visszajelzés. Nincs hiba, csak tanulás.

Már várom nagyon az óraátállítást!!! Azért az biztos sokat fog segíteni (majd a biológiai órámnak nem mondom el, hogy mi van, higgye csak, hogy hatkor kelünk).

Viszont ez az egyszeri elalvás elindított egy mentális lavinát. A “hangok a fejemben” ilyeneket mondanak reggel:

Az incidens napján: “Tök mindegy, ez az egy nap kimaradt, nem katasztrófa, úgyis folytatni akartam 66 nap után is az ötkor kelést.” (Ez még hagyján…)

Másnap reggel: “Ha már tegnap elaludtam, nem mindegy, hogy ma lenyomom kétszer a szundit, és picit pihenek? Nyilván azért aludtam el, mert több pihenésre van szükségem.”

3. nap: “Tegnap aztán lefeküdtem időben, mégsem pattan ki a szemem? Tuti nem alszom eleget. Lehet, hogy inkább hatkor kéne kelni?”

Belső Szundi tábornok apródja tehát aktivizálta magát. Én meg nem hagyom magam. Inkább újraindítom a számlálót.

A 33. nap november 20-án lesz. És a 66. nap december 23-ra esik 🙂 Jó kis karácsonyi ajándék magamnak!!!

Nagyon kíváncsi vagyok, mi minden történik még az életemben az elkövetkezendő 66 nap alatt… Van pár ötletem, tervem…

Szóval? Akarsz magadnak egy jó karácsonyi ajándékot? Egy beépült, megszilárdult szokást, ami a céljaid felé visz? Akkor kezdd el ma! Azaz: 2013. október 19-én!

Jó utat, egy még jobb Önmagad felé!

Szundi két apródja

Neked életed mely területén van szükséged a legnagyobb változásra? Vagyis: változTATásra?

Passzívan tűröd, vagy Te alakítod a változást? A Te kezedben van az irányítás? Vagy szerinted más a felelős a jelenlegi helyzeted alakulásáért? Azaz: más irányítja az életedet? Kicsoda? Miért? És meddig hagyod még?

Ne arra várj, hogy majd más megoldja, majd lesz valahogy, majd, ha új állásom lesz, majd, ha a gyerek nagyobb lesz, majd, ha… Soha nem ideálisak a körülmények. Egyedül te teheted azzá őket: más hozzáállással. Ennyi. Döntsd el, és csináld.

Konfuciusz már régen megmondta a tutit: a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. És nem a halogatással!

A halogatás Belső Szundi tábornok első számú szárnysegédje.

Szerinted ki a másik?

“Ott a takaró!”

Ez a felkiáltás kisgyermek koromban hagyta el a számat a cirkuszban, amikor párducok jelentek meg a porondon. Volt egy párducmintás plédünk – és addig még fogalmam sem volt, hogy azt egy állatról mintázták. 🙂

Reggeli futásaim alkalmával az Andrássy út egyik padján egy alvó hajléktalant szoktam látni.

Ott fekszik, tetőtől talpig betakarózva egy piros-fehér mintás pléddel. Elgondolkodtam: hozzá lehet ehhez szokni? Egyre hűvösebb van, és még hidegebb jön. Én már most nyűgös vagyok tusolás után. Egyik reggel a futásnál már éreztem, mintha a szokásos szerkó nem lenne elég, lassan még egy réteget kell fölvennem. Először azt hittem, csak az én hőérzetem más. Azok a helyek, ahol az izom valahogy távolabb van a levegőtől 8-), hidegebbek voltak – ezt betudtam az időtartam növelésének: több idő alatt persze, jobban kihűl… Aztán csak kiderült, hogy aznap tényleg hidegrekordok dőltek az országban.

Ez az ember meg ott alszik a padon.

Visszafele jövet már nem találkozom vele, napkeltekor szedi a sátorfáját. Vajon hova mehet, hogy telik a napja?

Többször eszembe jutott már, hogy vinni kéne neki egy takarót. Na, nem mintha lenne nálam itt Budapesten. Otthonról még csak-csak, Anyu biztos ad, van bőven plédünk 🙂 A nagy költözésben azonban kezembe akadt egy bulin-valaki-által-ott-felejtett darab, aminek nem lett meg a gazdája.

És tegnap megint ott aludt az Andrássy úton a padon az ember.

Átfutott az agyamon: ó a fenébe, mindig csak ilyenkor jut eszembe, hogy el kéne neki hozni azt a plédet, és különben is mi van, ha holnap elhozom, és ő épp máshol töltötte az éjszakát, és csak cipelem potyára…. Oké, let’s take action: most hazaugrok érte, most tuti itt az ember. Elvégre oly mindegy, hogy a Városligetben cikázok fel-alá, vagy most kivételesen kétezer méterrel többet futok aszfalton.
Hazamentem, felnyaláboltam a plédet, visszamentem a padhoz. Nem takartam be (mert ha esetleg felébred rá, akkor megijed/ünk, mittomén). Odatettem a lábához.

Amikor visszafele jöttem, már nem volt ott. Se az ember, se a pléd. Remélem, örült neki, elvitte.

Ma reggel nem találkoztam vele. Nem aggódtam, nyilván ő is szereti a változatosságot, nincs mindig ott.

Lenyomtam a “szokásos” felderítős körömet a Ligetben (kit ábrázol ez a szobor… vajon ki lehet az a Rudolf? Milyen Rudolf? Nyilván nem a red nose reindeer, hiszen puskája van…, ó igen, az ott Churchill…, és Tolsztoj… mit is írt Anna Karenina abban a levélben?… szerelmes könnyével azt is telesírta… ja, az meg Szilágyi Erzsébet volt…, jaj ez a gödör itt… hát igen, kicsit sötét van még…, ó, itt a repülőmókus csillagkép…, mmm igen, a wingsuit…)

MINDIG a Vajdahunyad vár felőli oldalon futok. Ma azonban valahogy rámjött, hogy a Széchenyi fürdő felé is menjek.

Épp csodálkozgattam, hogy milyen jól néz ki az épület fölött a víz hőfokát mutató gőz (vagy pára?), amikor hirtelen megijedtem, mert a padon egy nagy kupac “ruhát” láttam. Ott feküdt valaki, tetőtől talpig betakarózva.

…Nézzük csak meg jobban… Az az a pléd, amit levittem!

Ott a takaró!!!

Kép

Tanítható olajfolt

Kezdenek olajozottabban menni ezek a reggeli kelések:

A harmadik nap még “csak” az adott erőt, hogy írok, ország-világ előtt égek, ha nem folytatom az ötös kelést. (Az azt követő futás magától értetődő. 🙂 )
Negyedik nap már könnyebb volt, lefeküdtem időben.
Ötödik nap korábban ébredtem – valamelyik ismerősöm biztos a telefonjával aludt, és a másik oldalára forduláskor megnyomhatta a híváslistás gombot, vagy valami hasonló, és 4.23-kor csörgött a telóm… (azóta kikapcsolom éjszakára 😉

Hatodik nap szintén korábban ébredtem. Magamtól… 🙂

Szóval hajrá, te mikor kezded? És mivel?

Egy a lényeg: 66 napon keresztül minden áldott nap. Ha kihagysz egyet, semmi gond, újraindul a számlálás. Jobb későn, mint soha!