Így mégiscsak könnyebb, mint a facebook notes-ot használni. 🙂

Különben is nemrég jött egy hírlevél blogírással kapcsolatban, ami bogarat ültetett a fülembe. Azon kevés hírlevelek egyike, amelyeket végig is olvasok, mert valóban érdekesek, tartalmasak. Scott Dinsmore-tól, a Live Your Legend oldal tulajdonosától. (Köszi a TED videójáért, KG!)

Szóval tegnap elkezdtem Robin Sharma hatására ezt az ötórai kelést. És írtam róla. Nekem jó volt, másoknak is tetszett, gondoltam, folytatom: napi beszámolási kényszer = kifogásokkal szembeni leszámolási kényszer. Elvégre ha már fent vagyok, akkor jó, csak az ágyból kikelni… “Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni” – mondja Ádám Az ember tragédiájában. Esetemben inkább az elejével van gond. Az a kritikus pont. Ha HACCP (Hazard Analisys and Critical Control Points) szempontból vizsgálnám az ügyet, ez lenne az első kritikus pont. Az óracsörgéstől a kikelésig eltelő idő. Dilemma: szundi, vagy ugrás. Szundi nagy úr. Mariann barátnőm egyszer úgy fogalmazott: “mintha egy kád mézből kelnék ki”. Nekem csak a fejemet kell a tál mézből kihúznom. Ez is olyan, mint a gyantázás: minél gyorsabban csinálod, annál kevésbé fáj, és annál hamarabb túl is vagy rajta.

Szundi a világ ura.

Egyik kedvenc TED videómban Mel Robbins beszél az “inner snooze button”-ról (belső szundi gomb). Nyomkodjuk a szundit reggel, mert nincs kedvünk felkelni. Csak még tíz perc… csak még tíz… csak még tíz… és az már fél óra. Kényelmes az ágy, pihe-puha, meleg a takaró, a világ legjobb dolga, amit ebben a pillanatban csak el tudok képzelni. Szerinted is nagyságrendekkel kényelmesebb az ágy, mint este? Este még meg kell találni a kényelmes pózt míg, kényelembe “helyezzük magunkat”. Talán nem is sikerül egyből elaludni. Aztán a kényelem megtalálása reggelre olyan jól sikerül, hogy nehéz belőle kijönni.

Mézzel teli káddá válik az ágy.

Így működik a belső szundi is: jönnek a nagyszerű gondolatok, és mit teszünk? MAJD megvalósítjuk őket. MAJD elkezdjük. Még tíz perc… még egy nap… egy év… Végül “Elhull a virág, eliramlik az élet.” (Petőfi) Mert még maradunk egy picit a kényelmes ágyikóban. A kényelmi zónában.  Comfort zone = danger zone. Ahol semmi nem történik. Csak az űr. Csak a zűr. Az űr zavar. Zűrzavar.

Miért? Mert “nincs rá időm”? Azaz: annál fontosabb(ra értékelem), hogy mást tegyek, pl. elcsesszem az időmet fb-on szörfölgetve? “Nincs kedvem?” …erről azt mondja Mel Robbins: sosem lesz hozzá kedved, hiszen erőfeszítéseket kell tenni. A tudományban aktiválási energiának hívják a szokásaink rabságából való kitöréshez szükséges erőt. (Ez a magyar kifejezés is figyelemre méltó: a szokásai rabja…) Ezért van szükség jó szokásokra. Amikhez az elején erőfeszítés kell. Az elején nagyon sok. Akkor kell a legtöbb. Aztán: “ez a vonat, ha elindult, hadd menjen”.

Mert azok a nagyszerű ötletek okkal támadnak.  …most hogy ezt így leírtam: támadás?

Az ötletek igen, a kényelmünket támadják, hiszen megvalósulásukért tenni kell.

Belső Szundi tábornok vezeti a komfortzóna védelmét. Hatalmas sereget gyűjtött az évek során, nagyon erős, áthatolhatatlan vonalakat épített ki: korlátozó hiedelmekből álló masszív falak veszik körül a féltve őrzött kényelmet. Na, innen aztán se ki, se be, se nő. A falakon belül már nem tud nőni a város. Csak a falon kívül lehet építkezni. Ott viszont végtelen a tér. Végtelenek a lehetőségek.

Tehát:

“A végtelenbe és tovább!”
(Buzz Lightyear, Toy Story)

Az előzmény, ha valakit érdekel (facebook bejegyzésem szeptember 27-ről: 1. nap a 5 am klubban :))

Joining the 5 AM Group

September 27, 2013 at 6:34am

 

Ma reggel először láttam a belvárosból a csillagokat.

Futni indultam, a tegnap esti Robin Sharma: How to Wake Up Early (Hogyan keljünk korán) videó hatására, csatalkozván a reggel ötös klubhoz. (Többek között nagy kedvencünk, a Rang nélküli vezető c. könyv szerzője, még híresebb műve a nagy klasszikus: A szerzetes, aki eladta a Ferrariját.) Taglalja, miért is jó korán kelni, és javasol egy 3×20 percből álló órás rutint, ezt követni minimum 66 napig (legújabb kutatások szerint ennyi idő kell valójában ahhoz, hogy egy szokás tényleg rögzüljön. Utána már automatikussá válik 🙂 Tapasztaltam már én is, a mágikus 21 nap kevés…). “Nem az akaraterőnek, hanem a szokásoknak van hatalma.” Ezért van szükség CÉLszerű, sikerre vezető szokásrendszer kialakítására.

Nos, első nap kipipálva, kiugrottam az ágyból, mint a jógyerek. És a futás ma még jobban esett, mint eddig bármikor itt az Andrássy úton. Arra már rájöttem, ha minél korábban futok, annál kisebb a forgalom, tehát jobb a levegő. Ehhez nem kell agysebésznek lenni. Nem mindegy, hogy az edzésmunka hatására fokozódó légzéssel mit juttatok a sejtjeimhez, ugyebár. 😉

A csillagokon kívül más érdekességekre is rácsodáloztam. Aztán a Hősök teréhez érve először csak a gyér forgalomnak örültem – különösebb elővigyázatosság nélkül átfuthattam a máskor oly forgalmas Andrássy út – Dózsa György út  kereszteződésen. Először azt hittem, ez a fura. Aztán rájöttem: nincs kivilágítva a tér! Körülnéztem: se a múzeumok, se Vajdahunyad vára. 🙂 Elvégre óvjuk Földünket, minek pazaroljuk az energiát. Reggel negyed hatkor kevés a turista. Fényképezhetik eleget máskor.

Aztán a Városliget mai meséje következett: egy tábla tájékoztat a liget legidősebb fájáról a Műjégpálya melletti Olof Palme sétányon. A fa becslések szerint 150 éves, körkerülete 4 méter. (Mondjuk furcsálltam, hogy pont ez a fa a legöregebb, mert láttam már itt a ligetben nagyobbakat is, de nyilván a hozzáértők jobban el tudják dönteni a korát, mint én.) És körülbelül 20 ilyen hatalmas platán szükséges az egy főre eső széndioxid-kibocsátás ellensúlyozására. Józan paraszti ésszel könnyen felfogható, hogy nyilván nem csak az esőerdők vesznek részt a bolygónk levegőjének alakításában, de ebbe még soha nem gondoltam bele, hogy a városi növényeknek milyen fontos funkciói vannak azon túl, hogy szemet gyönyörködtetőek, lelket nyugtatóak. Kellemesebb este a 13. kerületben a Karikás Frigyes utca nyolcemeletes házai között sétálni, ahol sok fa és virág van az épületek között, mint a belvárosi Szív utcában, ahol sehol egy fa, vagy akár a járdán előtörő fű. Életnek semmi nyoma… mondhatnám, de ez nem igaz. Rendszertanilag magasabb rendű élőlények jelenlétéről szúrós szagfoltok tanúskodnak. És ilyenkor mindig reménykedem, hogy ugye kutyáktól ered… (Nem azért, mert macskát ritkán sétáltatnak.)

Mindenhol jó, de a legjobb otthon is felfedezni környezetünk szépségeit – rácsodálkozni azokra a dolgokra, amik mellett nap mint nap csak elsétálunk. Hogy néznéd, ha először járnál arra? Ugye, mennyivel szebb és érdekesebb lenne? 🙂 Ha utazó lennél, vajon visszavágynál ide, ahol élsz?

Kivilágos kivirradt. Indul egy újabb csodás nap!

Jó reggelt!

Join the 5am group!

“Willpower doesn’t really work. Rituals work.”
(Robin Sharma)

Reklámok

KEZDET:LEGES – legeleje” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Micsoda nyelvi, szellemi és logikai blikkfangok! 😉
    Köszönöm az éles tükröt! A Későnkelők Egyesülete nevében is! 😉

  2. Hajrá Lala! Van remény! Több hónapja az 5 órási klub tagja vagyok, najó, inkább az 5.30-asé, de addigra mindig sikerül. :))))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s